Emlékezünk - November 4.

1956. november 4-én hajnalban 2 500 harckocsival, 800 páncélozott járművel, 600 légvédelmi ágyúval megindult a szovjet katonai gépezet hazánk ellen. A fegyveres ellenállás még egy hétig tartott, de a forradalomnak ez után sem szakadt vége: munkabeszüntetés, szervezkedés, passzív ellenállás, néma tüntetés, rendszerellenes falfirkák, illegálisan terjesztett újságok és röpiratok adtak hírt róla. 1956. október 23. és november 11. között közel 700 idevezényelt szovjet katona esett el, másfélezer megsebesült, félszáz eltűnt.

Azonban a magyar veszteségek is súlyosak voltak. Közel 20 ezer felkelő szenvedett sérülést, az országban mintegy 2 700 – ebből Budapesten 1 945 – ember vesztette életét, 200 ezren pedig emigrálni kényszerültek. Az összecsapások alatt bekövetkezett veszteségek mintegy 44 százalékát a pesti srácok és lányok adták: nagyjából 750 fiatalkorú vesztette életét. 1956 kéthétnyi szabadságáért hét év represszió következett 1956 végétől az 1963 tavaszán kihirdetett részleges amnesztiáig. Minden egyes forradalmi napért fél év terrorral fizetett a magyar társadalom. Az 1961-ig tartó megtorlások során 229 embert végeztek ki perek nyomán hozott ítélet nyomán, 860 főt hurcoltak el a Szovjetunióba, 26 ezer embert ítéltek el, 25 ezret börtönöztek be vagy internáltak. Az 1956 decembere és 1957 januárja között elrendelt sortüzekben legalább nyolcvanan haltak meg. Mindez a magyar történelem legsúlyosabb politikai megtorlása volt.

Az 1956-os forradalom és szabadságharc magát a kommunista rendszert és az azt ránk erőltető megszállást utasította el, vagyis nyíltan antikommunista és szovjetellenes volt.

A magyar forradalom és szabadságharc brutális eltiprásával Moszkva megtartotta birodalmát, megőrizte helyét a világrendben, igazolta hadserege létének értelmét. A forradalom brutális leverésével pedig még egy darabig megkérdőjelezhetetlen maradt a vörös hadsereg ereje és tekintélye is. De az egyenlőtlen küzdelemben a pesti srácok és lányok lerántották a szovjetek álarcát. Attól a pillanattól kezdve, hogy tankokkal lőtték a szabadságharcosokat, megszűntek a nemes és jó ügy, vagyis a remény letéteményesei lenni. Mindenki láthatta, milyenek ők valójában. 1956 forradalma és szabadságharca leleplezte a kommunisták valódi természetét.

Nem véletlenül fogalmazott úgy Milovan Gyilasz: „A magyar forradalom a kommunizmus végének a kezdete.”

2013-ban Magyarország Kormánya november 4-ét hivatalosan is nemzeti gyásznappá nyilvánította.

forrás: nemzetiunnepek.hu