Nincs megjeleníthető tartalom

Bakonybél Község Önkormányzata Köszönti Önt

Kilátás a Köves-hegyről

A Csúcs-hegy alatt

Bakonybél

Község weboldala

A barokk kori Bakonybél falu kiépülésének rövid krónikája

Dokumentumok

Griecs András:

 

A barokk kori Bakonybél falu kiépülésének rövid krónikája

 

Közismert, hogy Bakonybél történelmét évszázadokon át a bencés monostor apátjai vagy kormányzói határozták meg. Ki kell emelni a névsorból Vidlics Ferenc apát 1709-től 1730-ig betöltött szerepét. Az ő tevékenysége meghatározó volt a barokk kori Bakonybél falu kiépülésében. A történelmi dokumentumok alapján kijelenthetjük, hogy Vidlics apát 1713-ban kezdte kiépíteni az újkori Bakonybélt. Az 1018-ban megalapított Szent Mauríciusz Monostor kőfalain és a majorságon kívüli település szervezett formában az ő kezdeményezésére jött létre. (*)

 

A falualapító Vidlics apát emlékére a faluközösség, együttműködve a Szent Mauríciusz Monostor szerzeteseivel 2017. május 14-én - a Közösségi Hét keretén belül - emléktáblát helyezett el a falu Pápa felöli bejáratánál kialakított Magnólia-liget melletti zöldövezeten. (*)

 

Ki készítette elő Vidlics Ferenc apát munkáját?

 

A történelmi leírások szerint már a 15. és a 16. században is voltak faluépítési kezdeményezések a monostor környékén, de a kibontakozást az akkori belharcok megakadályozták. Bakonybél történelmével foglalkozó könyvekben olvashatjuk, hogy a 15. század elején a majorság körül elindult a letelepedés, a „községalakulás”. Ezt a folyamatot azonban akadályozta a monostor ide-oda adományozásából (kommendálásából) adódó állandó jogbizonytalanság. A Mohács mezején 1526-ban elszenvedett nemzeti tragédiát követő pártharcokat és a várnagyok csatározásait ismertető leírásokban is olvashatunk az apátság körül „épülő új faluról”. A komolyabb faluépítést ebben az időben is a fékevesztett testvérharcok tették lehetetlenné. (5)

 

A középkorban a béli apátság is a török hódoltsági terület része lett. A bakonybéli apátság az 1541-ben kezdődő török hódoltság elől a Győr megyei kajári birtokára költözött. A lakatlan monostor épülete a másfélszázados oszmán hódítás alatt, a 17. század végére teljesen elpusztult, a romok alig voltak föltalálhatók. Sem az időközben kinevezett apátok, sem a pannonhalmi kormányzat nem tudott gátat vetni a pusztulásnak. (1), (2), (3), (5)

 

A Gerence - patak a gyakori kiöntéseivel mocsaras területté változtatta az egész völgyet, melyet elborította a sás, a rekettye, a hínár. Bakonybélt a korabeli térképen Pusztabélnek jelölték. A völgy elhanyagoltságára utal az is, hogy Fehérvár és Pápa között még a török katonák is a jobban járható Zirc - Porva - Fenyőfő - Pápateszér utat használták hadiútként. (1), (2)

 

A bakonybéli apátság felett is rendelkező pannonhalmi főapátság a 17. század utolsó évtizedeiben a monostor körüli réteket rendszeresen bérbe adta. Volt olyan időszak, amikor a környékbeli lakosok voltak a bérlők, de dokumentumok vannak arról is, hogy a monostor körüli egykori majorság földjei, mint legelők, egy Geming nevű török tulajdonában voltak, és neki fizettek bérleti díjat a helybéli lakosok. (4), (5)

 

A török csapatok 1688 körül elvonultak Dunántúl északi térségéből, megkezdődtek a Bakony környéki és ezen belül a bakonybéli helyreállítások. (4)

 

A 17. század közepétől az újjászerveződött pannonhalmi monostor főapátja olyan személyeknek adományozta a bakonybéli apáti címet, akik egyéb hivataluknál fogva nem foglalták el az apátságot, illetve ha az mégis szándékukban állt, akkor kikötötték, hogy az apátság jövedelmét központi kezelés alatt hagyják. (12)

 

A török háborúk végének két béli apátja – Simonsics Gellért (1673-1689) és Rumer Márton (1689-1693) apátok – még távol éltek a bakonybéli apátság romjaitól, s tudomásunk szerint látogatást sem tettek a hajdani monostor romjainál. Lendvay Placzid pannonhalmi főapát a bakonybéli apátságot 1693. április 23-án a szentgotthárdi származású Göncz Péter - szerzetesi nevén Celesztin - pannonhalmi perjelnek adományozta. (3), (5), (8)

 

Göncz Celesztin 1696 őszén pannonhalmi szerzetes növendékek és egy felszentelt szerzetes-pap társaságában, fegyveres lovasok kíséretében személyesen is felkereste az elhagyatott, alig lakható monostort. (5) Göncz Celesztin 1696-ban és az ezt követő három éven át Pannonhalmáról irányítva nagy lelkesedéssel fogott a romok eltakaríttatásához és a monostor újraépíttetéséhez. Megtisztíttatta a völgyet, kivágatta a monostor romjait bekerítő fákat. (1), (4), (5) Lakóhelyül 1700-ban egy kétemeletes faházat ácsoltatott a monostor romjai mellé, ahová a szerzeteseivel együtt beköltözött és a továbbiakban innen irányította az újraépítés munkálatait. (1), (4)

 

Az újraépítés során felmerült költségek fedezetére Göncz apátnak sikerült visszaszereznie az akkortájt Pannonhalma kezelésében lévő Kajár és Móriczhida birtokokat. Göncz apát irányításával 1702-ben kiépítették a Porva felé vezető „Barát-utat”, valamint saját költségén utat vágatott az elvadult erdőkön-bozótokon át Odvas-kőtől a monostorig. Ezzel Ugod felől is megközelíthetővé vált a bakonybéli monostor. A lakhely és az utak kiépítése után a major rendbehozatala volt a következő feladat. (2), (4), (5)

 

Bakonybél és környéke is az 1703 júniusában kirobbanó, II. Rákóczi Ferenc herceg vezette magyar nemzeti függetlenségi és rendi szabadságharc hadszíntere lett, ezért az apátság körüli rekonstrukciós munka egy ideig szünetelt. A majorság és környéke a harc kezdetén kuruc hadak területe volt. Az apátságot 1705-től német császári-királyi hadsereg foglalta el, majd 1706-tól újra visszatértek a kuruc csapatok. Göncz apát 1707 őszétől folytatta a monostor rendbetételét, ehhez szolgacsaládokat is telepített a béli monostor melletti majorságba. (5)

 

A csatározások komoly veszteséget okoztak az apátságnak, például a császári és a kuruc csapatok 1709. évi nyári összecsapása során kigyulladt és porig leégett a Pápa melletti agyagliki malom, amely a rekonstrukciós munkák jelentős pénzforrása volt. A kuruc csapatok 1709 őszén visszavonultak és az 1711. évi szatmári megegyezés után viszonylag békés időszak következett. (4)

 

Göncz apát bakonybéli munkásságának Karner Egyed pannonhalmi főapát 1709 tavaszán bekövetkezett halála vetett véget. Göncz apátot 1709. május 1-én pannonhalmi főapáttá választották. A főapát ekkor már 70 éves volt, és az 1722-ben bekövetkezett haláláig a pannonhalmi közösséget szolgálta. A nagy iramban elkezdett bakonybéli rekonstrukciós tervet Vidlics Ferenc apát folytatta. (2), (3), (4)

 

Mit is tett Vidlics Ferenc apát a falunkért?

 

Vidlics Ferenc tót-magyar családban született 1673-ban a Pozsony megyei Magyarkápolnán. Nagyszombaton tanult teológiát. Bécsben szentelték pappá 1700-ban. Vidlics Ferenc - a korábbi pannonhalmi perjel - 1709 májusától lett a bakonybéli monostor apátja. (2), (6) Kezdetben ő is, miként elődei, Győrött és Pannonhalmán lakott. (1)

 

A monostor rekonstrukciójának folytatását akadályozta az 1710-1711 között, Pannonhalma környékén pusztító pestis járvány. Vidlics apát a betegek, haldoklók között lelki szolgálatot látott el. Naplójából megtudhatjuk, hogy szívvel-lélekkel a népi gyógymódok híve volt. Az utókor számára a pestis járvány megelőzésére, gyógyítására leírt néhány receptet. Naplójában 1710. október 20-án jegyezte le, hogy a magyarul cickafarknak vagy egérfarknak nevezett növény teaként fogyasztva kiváló orvosság a pestis ellen, az édesgyökeret (ánizst) rágcsálni nagyon hasznos a ragályosság megelőzésére és annak gyógyítására, a bábafű magja is nagyon hasznos. (6) Mindhárom növény napjainkban is használatos a természetgyógyászatban. (*)

 

A középkorban még nem tartozott település az apátsághoz, legalábbis nincs írásos nyoma, és a régészeti terepbejárások alkalmával sem találtak erre utaló jeleket. (2), (3) Az elpusztult középkori monostor temetőjében azonban a 2011-ben végzett leletmentő ásatás adatai egyértelművé tették, hogy már a középkorban is éltek itt a Bakony völgyében szolgáló népek. Az 1693-ban megkezdett újraépítésben tevékenykedő szerzeteseknél is valószínűleg már szolgáltak családok. (3)

 

Vidlics apát már 1713-ban arra gondolt, hogy telepesek meghívásával a monostor és a majorság köré egy új települést építtet fel. A felvidékről származó apát a szülőföldjéről tót földműveseket hozott az induló faluba. Az első három tót telepes az apátság támogatásával faházakat épített a templom előtti területen. A telepesek az apátsági majorban, valamint tereprendezésen dolgoztak. A tót telepesek nagyobb mérvű betelepítésre 1718-ban kerül sor. (4), (8) A betelepítés folytatódott, a század elején szlovákokat, a század végén pedig elsősorban faszerszámok készítéséhez értő németeket telepítettek be. (3)

 

A „barokk kori” falu kiépülését a török hódoltság, valamint a szabadságharc utáni közel 20 év alatt újra kiépülő, növekedő feudális gazdaság is segítette. (3)

 

Vidlics apát aktívan részt vett az ország politikai életébent is. Feljegyzések vannak arról, hogy az 1714-1715 között lezajlói országgyűlésen ő képviselte a pannonhalmi főapátságot. (9)

 

Az anyakönyvet Vidlics apát 1721. január 25-én kezdte vezetni magyar nyelven. (8) A forrásokra hivatkozva biztosra vehetjük, hogy a 18. század elején nagyobb létszámban szlovákokat (tótokat) és felvidéki magyarokat, a század végén pedig németeket (svábokat) telepítettek be a faluba. Ebben az időben költöztek ide Paulkovics, Gasparics, Gazdik, Hasprai, Szekrényes, Haik, Pék, Martinecz, Petrovics  stb. családok ősei. A szlovákok a plébánia magyar nyelvű szertartásai, valamint a magyar nyelvű oktatás következtében néhány évtizeden belül teljesen asszimilálódtak, így nem ápolták a hagyományaikat, már csak a nevük utal a gyökereikre. A német nyelvű lakosok a következő évszázadok során integrálódtak. Még napjainkban is ápolják hagyományaikat. (4)

 

Az új templom építésekor az apátságnak nemcsak a maga szükségleteire kellett gondolnia, hanem az ide telepített világi hívek lelki gondozására alkalmas templomra is szükség volt. Az első templomot 1719-ben egy pápai építőmesterrel építtették. Vidlics apát ekkor Pannonhalmán lakott, távollétében az építkezést kezdetben a majorságban élő Mogyorósi Ferenc irányította. Az épület a pápai mester hibás munkája miatt 1720-ban magától összeomlott. Vidlics apát ezért 1721-ben Győrből hívatott egy másik építőmestert. Mivel az építkezés nagy elfoglaltságot jelentett, ezért a kivitelezés és a major irányításával megbízta Vidlics Lőrinc testvéröccsét, aki Bakonybélbe költözött és így a munkálatokra a helyszínen felügyelhetett. A plébániaként működő új templom építését 1723-ra befejezték. Az újjáépítés után 1726-ban már orgona is volt a templomban. A templomban két évszázad után újra felhangzott a szerzetesek zsolozsmája. (1), (2), (3), (4) Vidlics apát 1723. november 25-én egy társával együtt véglegesen Bakonybélbe költözött, abba a kétemeletes faházba, amelyet még Göncz apát építtetett. A következő évtől egy új rezidenciát kezdtek felépíteni. Ez az épület már kőből épült. Ide 1726. május 5-én vonult be az időközben még egy taggal bővült közösség, de építése még 1727-ben is folytatódott. (4), (8)

 

A rekonstrukciós intézkedések egyértelműen arra utalnak, hogy a monostor újraalapítása egyben a gazdaság megszervezését is jelentette. A monostor mellett fokozatosan kiépült a falu, az itt élő családok egy részének szolid megélhetést biztosított a monostor gazdasága. A feudális gazdaság és a szerzeteseknek abban betöltött – leginkább munkáltató, munkaszervező – szerepe létrehozta a monostor mellett a monostori gazdaságot. (3)

 

Vidlics apát nagy gonddal és rátermettséggel fogott az apátság anyagi ügyeinek rendezéshez is. Pannonhalmától visszaszerezte az agyagliki malmot és a császári és kuruc hadak 1709. évi csatározása során porrá égett malmot újra felépítette. Ezzel ismét tisztes jövedelmi forrása lett a monostornak. (1), (4)

 

Göncz főapát halála után, 1722-től 1768-ig, 46 éven át Sajghó Benedek volt a pannonhalmi főapát. Sajghó főapát a bakonyi apátság törvényes patrónusaként messzemenően támogatta Vidlics apát ambíciós rekonstrukciós törekvéseit. (4), (7)

 

Vidlics apát folyamatosan pereskedett az I. István királyunktól kapott és a török hódoltság alatt eltulajdonított ősi birtokok visszaszerzéséért. Az elkobzott területek visszaszerzését nehezítette az, hogy a bakonybéli apátságnak nem voltak megbízható bizonyítékai arról, hogy valójában mekkora erdőterület volt az apátságé. A 13. század közepén óriási tűzvész elpusztította az egész monostort. Megsemmisült az apátsági jogokat is őrző Sz. István-féle 1037-ben kelt oklevél, a teljes könyvtár és a gazdagságában Pannonhalmát követő értékes műkincsállomány. (1), (4) Vidlics apát többek között pereskedett a törökökkel vívott háborúskodás viszontagságai során idegen kézre került Bakonykoppány (Koppány), Akli (Akol) és Magyar- és Német-Polány (Polány) falvak és birtokok, jószágok visszaszerzése érdekében is. (1), (4) Eredménytelen volt a küzdelem, ezek az ősi birtokok a szomszédos zirci cisztercita apátság és monostor tulajdonába kerültek. A balatonfő-kajári részbirtokot sem sikerült visszaszereznie, ez a birtok a veszprémi püspökséghez került. A bakonybéli apátság véglegesen elveszítette a török uralom megszűnése utáni birtokelosztás következtében szétszórtan elhelyezkedő birtokrészek nagy részét. Sajghó pannonhalmi főapát közbenjárásával azonban a bakonybéli apátság visszakapta Sokoró - Kajárt, a Móriczhidát és a kisbaráti szőlőt.(4)

 

Vidlics apát 1719 és 1721 között pereskedett a császárhű Eszterházy József és Ferenc grófokkal is, akiknek a tulajdona volt többek között az ugodi uradalom és Somhegy. Az ugodiak a másfélszázados oszmán hódítás alatt jelentős bakonybéli birtokrészt foglaltak el törvénytelenül. Vidlics apát Ugod mezőváros határának közel egynegyed részét és két malmot követelt vissza. Az apátság a jogos követeléséhez csak Vidlics apát halála után jutott hozzá. (4), (9), (10)

 

Miközben Bakonybélben zajlottak a birtok-határperek, folytatódtak a gazdaságot élénkítő ipari, erdőművelő, földművelő, állattartó és kereskedelmi tevékenységek. 1719-ben építették meg a téglakemencéket, amelyekben megkezdték a tégla- és a mészégetést. Ehhez a művelethez sok fára volt szükség. 1722-ben üzembe helyezték a deszkametsző (gatter) és zsindelymetsző telepet. 1723-ban az apát malmot építtetett a Gerence patakon. 1725-ben elindult az őrlőmalmok értékesítésre szánt „sorozatgyártása”. Megvalósították az őrlőmalmok teljes faszerkezetének kifaragását. Ezeket a malmokat többek között Győrben, a Fejér megyei Velence településen, Pannonhalmán állították fel. Vidlics apát felismerte, hogy gazdaságos a Bakonyban található értékesebb fafajta kitermelése. Természetesen ez a felismerés még nem jelentett szakszerű erdőgazdálkodást. Az apátság nagy mennyiségű fát értékesített a távolabbi községek fafaragóinak, akik ebből teknőket, lapátokat, villákat, gereblyéket, zsindelyt, hordókat és egyéb faeszközöket készítettek. Az értékesítésből nem maradt ki a mogyoró-vessző sem. Írásos nyomok vannak arról, hogy ekkortájt a település legfontosabb élelmiszere a burgonya volt. Az apátság bérbe adta a bakonyi legelők egy részét és a távolabbi települések sertései is legelhettek a környékbeli tájakon. (1), (2), (3), (4), (5)

 

Vidlics Ferenc apátsága alatt, XIII. Incze római pápa 1723. augusztus 30-i levelében Szent Móricz és vértanú társai ünnepére Bakonybélnek engedélyezte a teljes búcsú megrendezési jogát. (7)

 

Megkérdőjelezett utalás olvasható arról, hogy a faluban 1725-ben elindult a magyar nyelvű elemi iskolai oktatás. (2)

 

Vidlics apát 1730. december 20-án, 57 éves korában halt meg Bakonybélben. (4)

 

Halála után négy nappal felvették a monostor leltárát, ebből látszik, milyen jelentős vagyonnal rendelkeztek. A hagyatéki összeírásban megtalálható az apátság legértékesebb kultúrtörténeti része, a könyvtár tételes címlistája. (1), (4), (7)

 

Vidlics apát halála után 1735-ben Bél Mátyás történetíró Bakonybélben járt, és a telepesek megélhetési gondjait ismertetve már ekkor utalt a faeszköz készítésre: „Vidlics Ferenc (apát) a háztartás ellátására parasztokat is hozatott oda, kijelölve számukra a templom előtti irtási és építési lehetőséget. De csak kevés szlovák volt ott, kellő szántóföld nélkül, hacsak többet nem irtanak, úgyhogy gyakran a kenyeret is nélkülözik és élni sem tudnának, ha fenn nem tartanák magukat faeszközök nyomorúságos készítésével.” (2), (3)

 

Hogyan alakult Bakonybél sorsa Vidlics apát halála után?

 

Vidlics apát halálát követően – 1730-1768 között – 38 éven át nem választottak Bakonybélben apátot. Vidlics apát örökébe egymást követően két kormányzó lépett, akiknek a monostor továbbfejlesztésében semmi érdemleges szerepe nem volt. Kormányzóságuk alatt a bakonybéli monostort gyakorlatilag Sajghó pannonhalmi főapát irányította. (1), (4), (10)

 

Sajghó főapát közreműködésével a bakonybéli apátság 1734. szeptember 22-től Pesten folytatta tovább Vidlics apát által az Eszterházy család és az ugodi uradalom ellen elindított pert. A jogi processzus négy évig tartott. (10)

 

Az 1736. évi apátsági összeírás adatai szerint Bakonybélben már 36 család lakott. Nemzetiségi megoszlásuk: 23 szlovák család, 12 magyar család, 1 német család. (4)

 

A két kormányzó után Sajghó főapát 1736. március 26-án a bakonybéli monostor sorsát a még fiatal, de nagy műveltségű, erélyes, eszes és jámbor életű Pirnecker Emiliánra bízta. Pirnecker az 1763-ig tartó 27 évi kormányzósága alatt szinte poraiból újra emelte az egész monostort. A kormányzó elsőként a régi kétemeletes faházat elbontatta és új gazdasági, szolgálati lakások építésébe fogott. (1), (2), (3)

 

A kormányzó működése alatt a pesti törvényszéken folytatott birtoksérelmi per lezárult. Az apátság 650 öles erdőterületet hasíthatott ki Ugod határából Bakonybél számára. A megegyezés szerint a határjeleket minden év Szent György napján (április 24-én) fel kellett újítani. 1738. május 6-tól kezdődött az új határjelek felállítása a Fekete-sédtől a Gerencéig, s a Bakonykoppányból a Bakonybélbe vezető út mentén. (10) Napjainkban is elgondolkodtató az ítélet végrehajtásának szigorú ellenőrzése. (*)

 

1749. május 10-én – a régi monostortól kissé délebbre – elhelyezték a barokk monostor épületének alapkövét, május 25-én pedig az ekkorra ideérkező Sajghó főapát jelenlétében kimérték az épület alapjait. 1750. október végén a szerzetesek már beköltöztek az új monostor épületébe. 1750. május 29-én, ugyancsak Sajghó főapát jelenlétében tették le a ma is álló barokk templom alapkövét. (1), (2), (3)

 

A kormányzó sikeres faluépítését igazolta az 1954-es összeírás, amely adatai szerint a faluban már 70 család élt. (11)

 

Az új templomot 1754. július 31-én szentelte fel a főapát és folytatódott a szerzetesek zsolozsmája. 1754-ben Sajghó főapát az újjáépített bakonybéli apátsági templomnak kölcsönadta a pannonhalmi főmonostor raktárában tárolt kis orgonáját használatra, amíg ott az új hangszer el nem készült. 1758-ban szerelték fel a közel 60 évig működő új orgonát. Az 1760-as években már kilenc szerzetes élt itt. (1), (2), (3), (13)

 

1779-ben hatalmas erdőtűz pusztított a település határában. A templom teteje az 1780. július 30-án, vasárnap keletkezett tűzvészben leégett, majd a tető nélkül maradt templomot egy roppant zápor augusztus 21-én teljesen eláztatta, aminek következtében – mivel megrogytak a falak és a boltozatok – életveszélyessé vált az épület. A templom környékén 130 nádfedeles ház is leégett a hozzájuk tartozó gazdasági épületekkel együtt. A templom helyreállítási munkálatai 1782 novemberéig folytak. (2), (3), (12)

 

II. József magyar király 1782. január 12-én kiadott szekularizációs rendeletével több, tanítással gyógyítással vagy tudománnyal nem foglalkozó szerzetesrendet feloszlatott és a vagyonukat az állami vallásalapba olvasztotta. Megszűnt a bakonybéli apátság is és a történelmében újabb 20 éves törés keletkezett. A bencés rendet – így a bakonybéli apátságot is - I. Ferenc császár 1802-ben állította vissza, és a közösség az oktatást kapta elsődleges feladatául. (14), (15)

 

Forrásmunkák:

1. Kiss Szerafin: A bakonybéli apátság, Keresztény nemzeti Nyomdavállalat R.-T, Pápa, 1925.

2 .Bakonybéli Szent Mauríciusz Alapítvány és támogatói: A Béli Szent Mauríciusz Monostor története 1018-1998., Bakonybél, 2002.

3. Vásárhelyi Anzelm: Isten házában, közösségben. Bencés monostor ezer éve Bakonybélben, Séd Nyomda Kft., 2013.

4 .Veress D. Csaba: Bakonybél története, Viza Kiadó, Veszprém, 2000.

5 .Dr. Scherer János: Bakonybél és környékének útikalauza, Veszprém megyei Tanács Idegenforgalmi Hivatalának kiadvány, Balatonfüred, 1961.

6. Magyar egyháztörténeti (digitalizált) vázlatok Regnum, Sólymos Szilveszter OSB: Vidlics Ferenc Pannonhalmi perjel naplótöredéke az egyetemi könyvtárban (1710-1711)

7. Internetes dokumentumok a Pannonhalmi főapátság levéltárából. A Pannonhalmi Szent-Benedek - Rend története I-XII.

8www.academia.edu/ 11203593/ A monosztikus szerzetesség megújulása a Veszprémi Egyházmegyében

9. www.sulinet.hu/oroksegtar/data/települések/006_kozepkori_varosbirtokbol.htm

10. Veres D. Csaba: Ugod (Száz magyar falu könyvesháza), elektronikus megjelenítés, NKÖEOK szerkesztőség 2007.

11. Balassa László, Kralovánszky Alán: Veszprém, PANORÁMA, Veszprém, 1983.

12. www.szentmauriciusz.hu/történelem

13. www.nyorgonmusic.com/Orgona_hangszer/Híres_orgonák/A_Pannonhalmi ...

14. https://hu.wikipedia.org/wiki/Pannonhalmi_Bencés_Főapátság

15. https://hu.wikipedia.org/wiki/II.József_magyar_király

(*) Griecs András, Bakonybél, griecsmolnar@gmail.com

 

A legutóbbi módosítás dátuma: 2017. május 20.